Inspire Confidence Through Wisdom

Ó, milyen csodákra képesek a számok és az emberi elme együtt.... ! Ma 2014. 02. 14. van, ráadásul Valentin-nap! Vajon milyen izgalmas, örömteli eseményeket tartogat ezen a nap nekünk, szerelemre szomjas szíveknek. Reggel már remegve ébredtünk, és most, hogy immár a nap estébe fordult, várjuk az érzelmek sziporkázását, sőt mit sziporkázását, mindent elárasztó kitörését! Erről szól ez a poszt <3

1.
Nos, megint eljött a Valentin-nap, amely, mint minden évben, természetesen idén is tökéletesen hidegen hagy, mint minden heteroszexuális férfit....
Na jó, kérem, itt az ideje tiszta vizet önteni a pohárba:
Színes szívecskéket akarok!!! Nagyszemű, szomorúan néző őzikéket!!! Virágokat!!! Dobogó szívvel be akarok csöngetni szívem választottjához valami apró meglepetéssel (lehetőleg saját kezűleg elkészítve). Óriásplakáton szerelmet vallani a néha a buszon látott nőnek, akinek a nevét sem tudom, csak azt a kb. 1 négyzetkilométeres területet, ahol igen nagy valószínűséggel lakik. Úgyhogy maradt, ami évek óta mindig: tegnap elsőbbségi küldeményként feladtam magamnak egy szívecskés képeslapot, és ma, amikor hazaértem a munkából, kivettem a postaládából, elolvastam, és két órán keresztül az ágyamban a fal felé fordulva zokogtam.

2.
Tudvalevő, hogy a közönségesen szerelemnek ismert lelkiállapot egy biokémiai folyamat eredménye. Egészen pontosan az agy által termelt túlzott mennyiségű oxitocin az adott személyt zavart tudatállapotba hozza, mely által az illető "szerelmes" lesz. Szerencsére az oxitocin lebomlik, így egy idő után a normális tudatállapot helyreáll (legalábbis a férfiaknál). Javaslom, hogy az ilyen módon befolyásolt férfiakat az ittas illetve bódult tudatállapothoz hasonlóan tekintse a jogalkotó cselekvőképességében korlátozottnak, vagy éppenséggel állapítsa meg a cselekvőképesség teljes hiányát. Az ilyen személy által kötött nagy értékű szerződések legyenek érvénytelenek, gépjárművezetéstől tiltassanak el, a választójogukat veszítsék el, ugyanis ez a megváltozott tudatállapot a kognitív képességeket olyan mértékben befolyásolja károsan, hogy az mind az egyénre, mind a társadalomra veszélyes lehet. Hogy csak egy példát mondjak: ma délután a Dékán és a Retek utca sarkán egy amúgy jólöltözött férfi népdalokat énekelt, melyeknek a témája a nők általi megcsalatás, szerelmi bánat stb. volt, azaz teljesen nyilvánvaló volt, hogy ezt a produkciót valami módon ez az átkozott nap okozta. Sajnos ez a személy nem volt tisztában az emberi szaporodásbiológia azon alapvető szabályával, hogy az oxitocin termelődése nem indul meg semmilyen hangeffektus hatására - így a "Boncidai híd alatt" című pajzán népdalocska hatására - sem. Az oxitocin termelést kizárólag az. ún. feromonok képesek beindítani, ezek belélegzése kiváltja az ellenkező neműekből a kívánt hatást. Ezalatt a kívánt partner körülbelül egytized másodperc alatt eldönti, hogy szóba jöhetünk-e nála mint lehetséges szexuális partner (a válasz: nem). Rendkívüli erőfeszítésembe került, hogy ne támadjam meg ezt a szerencsétlent, és rugdossam a földön hosszú percekig, ebből is látszik, milyen veszélyes dolog ez. Azt a dühöt, azt az undort, amit akkor éreztem, senkinek sem kívánom.  Tekintettel arra, hogy a nők viszont gyakorlatilag folyamatosan ebben a zavart tudatállapotban vannak, akár konkrét partner, vagy legalább reménybeli vagy elveszített partner hiányában, velük nem kívánok jelen dolgozatomban foglalkozni. Viszont legalább megihletett a düh, és megírtam ezt a posztot.

3.
"Nos, tisztelt hölgyem, igazán örülök - bár némileg természetesen meglep - hogy eljött a találkozónkra, amelyet az Önök szóhasználatában közönségesen "randinak" hívnak. Rólam azt gondolják, hogy nem tudom megfelelően kifejezni az érzéseimet, illetve ezzel összefüggésben arra a következtetésre jutnak, hogy azért nem fejezek ki érzéseket, mert azok belőlem teljes mértékben hiányoznak. Természetesen, mint férfinak, a méltóságom és a büszkeségem a legfontosabb, így valóban kénytelen vagyok korlátozni bizonyos érzések kimutatását, mivel azt szégyenteljesnek tartom. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lennék képes a szeretet érzésének kimutatására. Azonban ezt rendszerezni kell, számomra, mint konzervatív embernek, fontos a hierarchia, nemcsak társadalmi szinten, hanem a dolgok, elvont fogalmak területén is, az embernek igenis súlyoznia kell, és meg is teszi, akaratlanul is. Nem akarok álszerény lenni, de az őszinteség, a kemény igazságok kimondása az erősségeim közé tartozik, azt hiszem tartozunk egymás felé azzal a tisztelettel, hogy e fontos témakörben őszinték legyünk egymáshoz. Így tehát elmondom, hogy a szeretet terén is felállítottam egy rangsort, melyhez minden körülmények között ragaszkodom, hiszen ezen a fontos területen sem szabad a káoszba zuhanni (a mondanivalóm jobb érzékeltetése kedvéért enyhén előredőlve, az ujjaimon számolva adom a következőket elő):
Első helyen áll természetesen Magyarország, a Magyar Nemzet (nem az újság, hahaha, no látja, még humorom is van);
Második helyen áll Jézus Krisztus, és a Katolikus Anyaszentegyház;
Harmadik helyen áll a Miniszterelnök Úr;
Negyedik helyen áll az Édesanyám;
Őszinte leszek magához, nem árulok zsákbamacskát, Önnek reálisan a negyedik hely megszerzésére van lehetősége, ehhez Édesanyámmal kell majd megküzdenie. Jelenleg ön, mivel amikor idejött és leült ide, volt alkalmam megállapítani, hogy formás seggel rendelkezik, valahol a 46-47 hely környékén tanyázhat ebben a rangsorban, a Lajtabánság és a Glasgow Rangers 2008-as, UEFA-kupa döntős csapata között.
Még egy dolgot tisztázni kívánok: lát-e arra Ön esélyt, hogy az elkövetkező néhány órában mi egymással közösüljünk illetve fajtalankodjunk? Azért kérdezem ezt, mert az alkoholos italok igen drágák ezen a szórakozóhelyen, és nemleges válasz esetén azonnal megszakítom a találkozót, hazamegyek, a kisboltban veszek piát, és utána leülök a gépem elé pornót nézni. Nos?"

Preambulum

Még az is, aki partnereit rendszeresen váltogatja, ezt végső soron azért teszi, hogy egyszer olyat találjon, aki számára mindenben megfelel, esetleg családot alapítson, együtt sétáljanak a naplementében és ha eljön az ideje az Ő kezét fogva hunyja le a szemét. Erőfeszítést tenni csak ilyen nőért érdemes, más nők után kajtatni fölösleges energiapocsékolás,és a szívnek a megszakasztása. Az ilyeneket jobb híján igazinak hívják.

1. § Autem két lehetőség van:

a) az igazi nem létezik;

b) az igazi létezik;

2. § Az 1. § a) pontja esetén nem érdemes nőzni, hiszen minden egyes kísérlet értelmetlen, kockázatos és felesleges stresszel, érzelmi és anyagi megrázkódtatással jár.

3. § Az 1. § b) pontja esetén szintén két lehetőség van:

a) az igazival való találkozás és kapcsolat kialakítása nem sorsszerű;

b) igaza volt a régi pederaszta görögöknek, és az igazival, másik felünkkel való egyesülésünk sorsszerű;

4. § A 3. § a) pontja esetén a következő lehetőségeket kell számba venni: 

A földön jelenleg hétmilliárd ember él, ennek körülbelül fele nőnemű, tehát három és fél milliárd nő él ebben pillanatban a földön. Mivel az igaziból természeténél fogva csak egy van, ezért az esélye annak, hogy egyáltalán összefutunk vele a kocsmában, a hetes buszon, vagy szembejön a mozgólépcsőn, matematikailag elhanyagolható, konvergál a nullához. Naivitás azt feltételezni, hogy egyáltalán egy országban lakunk vele. Csak a kilátások érzékeltetés végett: annak az esélye, hogy az igazi Magyarországon éljen, tízmilliós lakosságszámmal számolva egy a háromszázötvenhez. Mi van például, ha a csaj egy kényszermunkatáborban él Észak-Koreában, vagy egy pálmalevél alatt Kongóban, vagy az ománi szultán háremében? Könnyebben lehetek miniszterelnök, rocksztár vagy olimpiai bajnok. Ebben az esetben tehát nem szabad nőzni, azaz ilyen esetben a 2. § rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.

5. § A 3. § b) pontja esetén szintén nem érdemes nőzni, hiszen úgyis összejövünk, akár akarjuk, akár nem, tehát minden ezirányú energiapocsékolás teljesen felesleges. Ebben az esetben is a 2. § rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.

6. § Nézzünk pornót, sörözzünk és hallgassunk zenét.

Bizony, súlyos dolgok emésztik az én igaz, magyar, érző, nem különösebben istenfélő lelkemet. Ez az ország, ez a társadalom, és ez a város (Bukapest..., vagy Budarest...? - végülis tökmindegy, kit érdekelnek ezek a moldávok/tadzsikok) a végnapjait éli. A RENDSZER minden eresztékében recseg ropog, mi pedig a csapdába esett vadállat kétségbeesett ostobaságával vergődünk a ránk vetett hálóban.

No persze, hiszen válság van, sőt, gazdasági világválság, de egyszer majd véget ér, mint ahogy kifetrengjük a lázat is, miközben tévét nézünk és ropit eszünk. A probléma azonban az, hogy ez egy civilizációs válság, a gazdasági válság is pusztán tünete ennek. Amíg a civilizációs válság tart, addig az egyéb alrendszerek (gazdaság, politikum stb.) sorozatos válságai fogják követni egymást.

A civilzációs válság, csakúgy mint a gazdasági, egyszer majd véget és, ha másképp nem, hát akként, mint a középkorban az éhínségek: miután aki éhezett, éhenhalt, az éhínség csodálatos módon véget ért...

Ez egészül ki a mi saját magyar válságunkkal, ami Önmagában elég ahhoz, hogy mindent olyan szorításba fogjon mint a leghidegebb jégkorszak.

Ezen válság egyik tünete a jelenlegi magyar politikai berendezkedés, tünet a fidesz kétharmados többsége, és az, hogy azt csinálnak vele, amit akarnak. Én a magam részéről nem siratom sem a magánnyugdíjpénztárakat, sem az alkotmánybíróság korábbi jogkörét, a régi Mt.-t (azok kedvéért, akiknek nincs két betű a nevük előtt: Munka Törvénykönyve), az egyházakról szóló törvényt, és nem félek az új médiatörvénytől, az új vallásszabadságról szóló törvénytől, de még az alkotmánytól sem, még akkor sem, ha valamiért alaptörvénynek hívják. Ezektől ugyanis érdemi változás nem várható, ugyanolyan élhetetlen lesz minden, mint eddig volt, nem kell aggódni. Az igazi történelem máshol zajlik, éppenséggel a szemünk előtt, csak éppen nem tudjuk, hogy EZ bizony AZ. Ez pedig, amiről hol szemlesütve, hol meg egyenesen büszkén, szinte virtuskodva beszélünk (főleg, ha ezáltal éppen személy szerint nekünk sikerült valami) az az életünk minden szegmensét behálózó korrupció. Nézzünk magunkba, mindannyiunk próbált már valamit az életében nem egyenes úton elintézni, ami vagy sikerült, vagy nem. Szerintem ez Magyarország valódi, sőt egyetlen mozgató ereje, minden ekörül zajlik, ez a Hungarian Way of Life. Vajon honnan eredhet? Még Levédiából hoztuk? Vagy a törököktől kaptuk? Akárhogy is volt, a személyiségünk, az életünk része, hovatovább az egyetlen dolog, amihez az elmúlt legalább 160 évben, a Kossuth-féle szabadságharc leverése óta következetesen ragaszkodtunk, az a korrupcióhoz való szenvedélyes vonzódás volt. (Kossuth személy szerint korrupt és csaló volt-e? természetesen). Ugyanakkor a korrupció folyásának módja egyben iránytű lehet a jelen folyamatok megértéséhez is. Manapság a jelenleg uralkodó fidesz kétharmados többsége lehetővé teszi, hogy a rendszerbe beépített elenőrző mechanizmusokat úgy alakítsák át, hogy azok ne nagyon zavarják a jelenlegi rendszerhez, tehát a fideszhez lojális nyerészkedni vágyókat.

Csak egy jellemző szegmense a dolgoknak: a közbeszerzések egy része, bizonyos értékhatárig gyakorlatilag ellenőrzés nélkül zajlik. Ha elindul egy közbeszerzési eljárás mondjuk Bivalybasznád községben, az úgy zajlik, hogy küldenek 3 db. levelet 3 db. versenyző cégnek akik rendkívül kegyetlen, élet-halál harcban megküzdenek az üzletért.

A harc így zajlik: Bivalybasznád polgármestere felhívja a haverját, a Pénisz Kft. ügyvezetőjét, Mr. Péniszt:
PM: "Mr. Pénisz, lenne egy díszburkolat építés itt a faluban, rátok gondoltunk"

Mr. Pénisz: "ok, 40 millióért megcsináljuk, a többit ahogy szoktuk"

PM: "Ok, de még mondjál akkor két céget"

Mr. Pénisz mond két cégnevet, az egyik az őstermelő nagyanyja, a másik az egyéni vállalkozó villanyszerelője.

Így harcolunk a korrupció ellen. Mi is a gond ezzel, hiszen a díszburkolat megépül, néhány cigány ott lapátol pár hétig, azért jó esetben legálisan kapnak pénzt, stb. Ezzel a gond az, hogy egy ilyen üzlethez az kell, hogy az ember jóban legyen a polgármesterrel, a vezérigazgatóval, az megyei tisztifőorvossal stb. Ezek pedig a politikai zsákmányrendszer szabályai szerint politikai tisztségek, azaz a dolgok jelen állása szerint a Bivalybasznádi polgármester jó eséllyel fideszes, a Pénisz Kft. pedig úgymond "fideszes cég".  A korrupció eddig sem éppen résnyire nyitott kapuit pedig a jelenlegi rendszerben azért tárták ilyen szélesre, hogy megakadályozzák, hogy a "fideszes cégeken" kívül bárki is labdába rúghasson, azaz a cél a politikai ellenfelek gazdasági ellehetetlenítése. A kampány ugyanis sokba kerül, a pártok finanszírozása pedig csak ilyen módon lehetséges, azaz te most adsz  nekem pénzt, abból kampányolok, megnyerem a választást, aztán te kapsz tőlem (illetve dehogy tőlem, az adófizetőktől) pénzt, illetve munkát, hogy gazdaságilag megerősödj, hogy aztán megint tudjál nekem pénzt adni, hogy újra megnyerhessem a választásokat. Mivel pedig a dolgok jelen állása szerint minden ilyen vályúba a fidesz dönti a moslékot, taktikájuk jó eséllyel beválik, és a többi politikai rivális gazdasági ellehetlenítésével hosszú-hosszú időre bebetonozza az uralmát. Ez, ha tényleg sokáig eltart, hosszabb távon azt eredményezi, hogy az ilyen helyi kis bizniszek depolitizálódnak, és egyre inkább önmagukért valók lesznek, a korrupció célja nem lesz más, mint a korrupció maga. Ezzel pedig Magyarország véglegesen lemarad minden téren, tehetetlen és gyenge lesz, az első szellő el fogja fújni. Mert mi a legfontosabb a mai világban? A gazdasági erő. És miből van a gazdasági növekedés: új erőforrások felfedezéséből és innovációból. Új erőforrások Magyarországon nincsenek (sőt régiek sincsenek, nincsen nálunk se olaj, se szén, se urán, se vas stb.), és nem valószínű, hogy valaha is lesznek. Innováció lehetne, de ha fentebbi módon fog működni továbbra is minden, akkor mi késztetne bárkit is innovációra, hiszen nincs verseny, nem kell jobbnak lenni senkinél, nem kell megújulni (a kommunisták örülhetnek, hiszen akkor ez nem is kapitalizmus...). Így aztán arra a következtetésre vagyok kénytelen jutni, hogy mivel a gazdaság nem fog fejlődni, az emberek továbbra is szegények maradnak, sőt egyre nyomorultabbul, lerongyolódottabban fognak élni, a helyzetük jobbra fordulásának leghalványabb esélye nélkül. Ez a kultúrális nihillel és erkölcsetelenséggel kiegészülve végül bevégzi azt a demográfiai katasztrófát, amiben már most is benne vagyunk, azaz végső soron a magyarság a világból el fog tűnni.

Ez nem kampány a többi párt mellett. Amennyiben az mszp nyeri a következő választásokat, nagyon dühösek lesznek, tele bosszúvággyal, és nagyon "éhesek" lesznek. Nagyon látványos lesz a visszatértük, amennyiben Gyurcsányt a mostaniak lesittelik, ők majd lecsukják Orbánt (ha ott a helyük, hát ott a helyük, nem kár értük), visszahozzák a régi Alkotmányt, ami olyan marhára legitim volt, stb-stb. És akkor majd az Ő polgármestereik jönnek és az ő cégeik és nem lesz előrelépés, csak nyomor és pusztulás mindenütt. Tahát a magyarság a világból ekkor is el fog tűnni.

Amennyiben az lmp nyeri meg a következő választásokat, minden szép és jó lesz, házasodni fognak a melegek, legális lesz a fű, mindenki marha toleráns lesz, az egész ország egy kész Rainbow Tribe lesz. Ja hogy ők is az establishment része, és nekik is lesznek polgármestereik és vezérigazgatók és cégeik? Hogy nem fog semmi lényeges megváltozni? Hogy el fog tűnni a magyarság általuk is...?

És a jobbik... Na igen ők nem tökölnének, mit szenvedjünk sokáig, nekifutás, elrugaszkodás, ugrás, zuhanás a szakadékba, a végén pedig szétkenődés, mint a bogár a szélvédőn, ez a magyar virtus!

Bárhogyan nézve is a dolgot, ebből nem lehet jól kijönni. Én megmondtam.

Tehát, ha valaki azt mondja, hogy a magyarok rosszkedvűek, sötéten látják a dolgokat, pesszimisták, ez nem valamilyen nemzeti karakter megnyilvánulása, nem valamilyen kulturális máz. Ez azt jelenti, hogy a körülöttük zajló dolgokat helyesen értelmezik.